Kezdem azt hinni, hogy alapjában véve vagyok elbaszva. Már csak azért is, mert mostanában (is) csupa olyan dologra kapok finoman szólva negatív kritikát, ami mondhatni a jellememből fakad vagy annak része, és néha észre sem veszem (máskor meg nem tudok tenni ellene). Lassan nincs olyan területe az életemnek, ahol ne jönne elő valami ilyesmi. Van, ami több helyen, van ami csak itt vagy ott. A lényeg, hogy a hiba bennem van. Csak túl mélyen. És túl sok. És gőzöm sincs hogy kell máshogy csinálni. Mondom: alapjában véve vagyok elbaszva.
Látod, Istenem, milyen esendő
vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor
elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg ha fáj, szorít, sajog, ha
kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte
észrevétlenül: Istenem, add, hogy…
Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss
meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is!
Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel
ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit
milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket
kiabáló mikulásoktól, és 0 százalékos THM-től leszünk boldogabbak!
Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből
egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink
álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha
úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és
ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált
géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik
kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg tudjunk
gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel
kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit,
ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - ember módon,
emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól,
ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk egymásnak,
egymásban!
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból
tintát maszatolni, csak úgy a saját örömünkre. Add, hogy mosolyogjunk a
csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add,
hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem! Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket. Adj békét, mindnyájunknak, Uram!
Hozzánk az irodába minden nap megérkezik az MTI hírlevele.
A maiban találtam néhány mondhatni érdekes hírt (bár én nem szeretem az ilyesmit), és gondoltam, megosztom veletek.
Már persze amennyiben van még ember, aki olvassa a blogom egyáltalán...
Boldog karácsonyt hírek:
Megállapodás nélkül karácsonyra sem állhat helyre a
vasúti forgalom
Amennyiben hétfőn nem születik megállapodás a
Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) és a MÁV között, a karácsonyi
ünnepekre már nem állhat helyre a vasúti közlekedés - közölte a vasúttársaság
hétfőn. A MÁV hétfő reggeli közleményében hangsúlyozza: nem vasutas sztrájkról
van szó, és nem is általános sztrájkról, hanem a VDSZSZ sztrájkjáról. Ezt a
vasúttársaság szerint az is bizonyítja, hogy a több mint egy hete tartó
munkabeszüntetésben a MÁV kocsivizsgálói, jegyvizsgálói és pénztárosai közül
csupán mintegy tízszázaléknyian sztrájkolnak.
Ferencvárosi választás: több ezer hamis
ajánlószelvényt találtak
Több mint 2200 hamis, nem az Állami Nyomdában
készült ajánlószelvényt találtak az MDF, a MIÉP és a Magyar Szociális Zöld Párt
(MSZZP) által leadott szelvények között - derült ki a ferencvárosi országgyűlési
egyéni választókerületi bizottság hétfői ülésén. A tömeges hamisítás miatt - a
vizsgálatra leadott ajánlószelvények több mint 70 százaléka hamisnak bizonyult -
a három párt nem indulhat a választáson. A bizottság az ügyben hivatalból
feljelentést tesz a rendőrségen választás rendje elleni bűncselekmény
elkövetésének alapos gyanúja miatt. Több bizottsági tag szerint a történtek az
okirat-hamisítás és a személyes adatokkal való visszaélés gyanúját is
felvetik.
Huszonnégy órás tűzszünetet tart a Hamász
Huszonnégy órán át szünetelteti a Hamász Izrael
elleni rakétatámadásait - jelentette be hétfőn a palesztin szervezet egyik
vezető tisztségviselője. A rövid tűzszünet a két fél között közvetítő Egyiptom
kérésére, vasárnap este lépett életbe - mondta Ajmán Taha. Hozzátette, hogy a
Hamász kész megfontolni egy hosszabb tűzszünetre irányuló kezdeményezést is. Az
iszlamista szervezet pénteken bejelentette, hogy nem újítja meg az egyiptomi
közvetítéssel, fél évre szólóan meghirdetett fegyvernyugvást. Az izraeli
hadsereg vasárnapi adatai szerint azóta a Hamász mintegy 60 rakétát és aknát
lőtt ki Izrael területére, míg Izrael légicsapásokkal válaszolt, amelyekben
legalább egy ember életét vesztette.
Halálos első randevú
Csók csattanása helyett pisztoly durrant egy
randevún Thaiföldön: egy 37 éves nőt annyira idegesített egy férfi udvarlása,
hogy lelőtte az első találkán. A 35 éves férfi holttestére december elején
talált rá a rendőrség egy parkban. A nyomozók a napokban derítették ki, hogy az
áldozat rendszeresen telefonált egy karaokebár-tulajdonos nőnek. A rendőrségi
kihallgatáson a hölgy hamar bevallotta, hogy ő lőtte le a férfit, mivel elege
lett folytonos telefonálgatásaiból, és hogy szerelmi vallomásait ráadásul
rendszeresen trágár szavakkal fűszerezi. Egy alkalommal beleegyezett egy
randevúba, ám első csók helyett súlyos szemrehányásokat kapott udvarlója és
utána következett a "java": a nő pisztolyt rántott, többször belelō ?tt a
férfiba, majd elmenekült a helyszínről.
És mit nem mondtok:
A magyarok boldogságérzete elmarad az európai
átlagtól
A magyarok boldogságérzete elmarad az európai
átlagtól, sőt, csak a csehek boldogságérzete alacsonyabb a magyarokénál. A
legboldogabbak a finnek, a dánok, a norvégok és a svájciak - állapította meg a
Nielsen piackutató vállalat. A boldogságérzet európai átlagos mutatója 6,2. Az
élen álló finnek indexe 7,3, míg a cseheké csak 5,4, a magyaroké és a
portugáloké pedig egyaránt 5,6 volt - derül ki a felmérésből.
Persze, én is boldogabb lennék, ha svájci lennék (vagy legalább annyit keresnék, mint egy svájci)...
A múlt héten a Nagypapám agyát műtötték a Jánosban és több, mint egy hétig bent volt, ami alatt én kétszer tudtam bemenni meglátogatni, most pedig a Nagyi fog majd befeküldni a csípőjével, azt hiszem, ugyanoda. Kicsit sok már a jóból. Persze örüljön az ember lánya, hogy csak előre betervezett, és nem életmentő műtétekről van szó, de akkor is.
Ráadásul jó lepukkant a János is. Mikor Anya először ment be a Nagypapához, mondta, hogy úristen de lepukkant meg minden, és milyen gáz már, mert hogy ez azért mégiscsak az idegsebészet és hát akkor annak kéne a legjobb állapotban lennie szerinte. Mármost, amikor én mentem először, sikerült eltévednem, mert csak annyi volt a fejemben, hogy valami agyi dolog, így kilyukadtam a neurológián. Na az volt csak igazán gáz. Az után az idegsebészet gyönyörűnek tűnt. Az egésznek olyan kísértetház jellege volt, a falak úgy néztek ki, kissé megbarnulva, minden díszítéstől mentesen, mintha egy réges-régi, elhagyatott épületben járnék, senki nem törődöt vele, hogy mit keresek ott, minden ajtó nyitva volt, bármerre elindultam, nem volt egy lélek se. Aztán végül megkérdeztem egy nővért, aki feljebb küldött egy emelettel az ottani nővérhez, aki már átküldött a jó helyre. De én még olyan nyomasztó helyet nem éltem, mint ez. És ha belegondolok, hogy ott a neurológiai problémmákkal küzdőket ápolják... Hát nekem már attól lett neurológiai problémám, hogy ott jártam kb 10 percig, hát még aki bent kell, hogy feküdjön...
Kívácsi leszek, a Nagyi milyen helyre kerül majd...
Úgy tűnik, mégis csak minden úgy van, ahogy lennie kell. Bár nem szeretném elkiabálni.
Kicsit közérthetőbben:
Munkát kaptam. A hely neve Vivaldi Travel. Egészen kicsi hely, de ez nem feltétlenül gond. Hárman vagyunk csajok plusz a főnök (aki pasi). Egyelőre két hónap próbaidőn vagyok, ezért is nem akarok semmit elkiabálni, de egész jónak tűnik. Már egy kemény hete benne vagyok az ún. nagybetűs életben. Vagymi.
A dolog érdekessége, hogy a tippet az iwiwes üzenőfalra küldött üzenetemre kaptam válaszul még aznap, nagytiszteletű Kozári Gáborbácsitól. (Szilágyis tanár, ha valaki neadjisten ne tudná;))
Másnap beszéltem a főnökkel, még aznap interjú, és már akkor mondta, hogy felőle ok. Szóval elég gyorsan ment, hálistennek.
Azért csak a múlt szerdán kezdtem dolgozni, mert előtte szept. 18-22 között Prágában voltunk Frankievel meg a kártyásokkal VtES (Vampire the Eternal Struggle) Európa Bajnokásgon. Erről meg Prágáról képet itt. Jó volt, bár elég messze voltunk a városközponttól, ezért nem mozoghattam olyan szabadon. Egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy a boltot, amire az osztálykirándulás óta fentem a fogam, hogy majd os visszamegyek, na azt persze az utolsó pillanatban találtam meg, amikor már nem volt idő bemenni... :( Sebaj, nézzük optimistán: majd legközelebb!
Gondoltam, lassan azért írok már, ha más nem , legalább tudjátok, hogy élek, vagy ilyesmi.
A nyár viszonylag gyorsan és viszonylag kevés értelmes tevékenységgel telt el, még az edzés volt az egyetlen állandó jó.
Mostanság munka ügyben rohangálok, naiv vagyok, szeretnék pályakezdőként munkát kapni. Lehetőleg utazási irodánál értékesítő lenni. Végül is két nyelvvizsgával meg egy felsőfokú OKJs szakmai papírral azt hinné az ember, hogy csak nem lesz már annyira nehéz... Mondom, hogy naiv vagyok. Az álláshirdetések 90%a úgy kezdődik, hogy: 2-3 év szakmai tapasztalattal, stb. Persze, mert az ember azzal már születik, nem? Na mindegy, próbálkozom. Szerencsére több ismerősőm is ismer embereket ilyen helyeken, úgyhogy legalább utánanéznek, hogy hova lehetne elmenni. Igazából az a vicc, hogy nem is a protekció a lényeg (bár az sem baj, ha van), hanem a lehetőség, hogy egyáltalán beadhassam az önéletrajzom a feltételeik mellett, nemhogy még vissza is hívjanak, na ot még pláne nem tartunk. Elég sz*r egy helyzet. Remélem, minél előbb véget ér...
Szokás szerint balhé volt körülötte. Ahogy elvárható, volt tojásdobálás, molotov koktél, meg miegyéb. A rendőrség persze közbelépett, letartóztatások, előállítások, stb. Aztán miniszterelnökünk közölte, hogy ez milyen szörnyű, meg blabla és hogy a legfelsőbb közjogi méltóságoknak beszélniük kéne a dologról, hogy megoldják az ügyet, és ne legyen több ilyen, semmilyen esemény előtt-közben-után.
Pedig már az előző rendszerben már kitalálták a megoldást, ami nekem meglehetősen szimpatikus. Nagypapám mesélte, hogy az ő idejében (akkor még csak a futball huliganizmus volt a divat) egyszer egy eldurvult Fradi-MTK meccs után a rendőrök fogták és előállították az összes hangadót (az egyik munkatársa is az volt, innen is tudja), és jegyzékbe vették őket, vagy ilyesmi. Ettől fogva minden egyes meccs idejére udvarias meghívót kaptak a rendőrség által szervett ulti-partira (meg nem jelenés esetében valószínűleg újra előállították volna őket, az eredmény ugyanaz, nem mehettek a meccsre). Akkoriban ugye tv nem igen volt, a szokol rádiókat pedig egytől-egyig le kellett adniuk. Hát ennyi. Nem tudom, mikor és miért felejtkeztek meg erről a tanulságos esetről, mert most elég jól jönne...
Újabban kezdek paranoiás lenni. Időről időre bepánikolok, miszerint ugyanvajon meddig tudhatom még életben a szeretteimet. Nem tudom, honnan jönnek a "rohamok", nincs bennük rendszer. Frankie szerint ez normális. Talán az, de nálam csak most kezdődött, és elég idegesítő. Főleg úgy, hogy a nagypapám a hét végén fekszik be agyműtétre, a nagymamám sem éppen fiatal, és ha minden igaz, nemsokára őt is műtik a csípőjével, stb, stb. Múltkor még attól is megijedtem, hogy anyám nem ért addig haza, amíg én elindultam otthonról. Nem bírtam ki, hogy ne csörögjek rá, amikor is tovább idegelhettem magam azon, hogy nem hív vissza. Aztán persze beszéltünk, nem volt semmi különös, de akkor is. Végül is, akár a villamos is elüthette volna, vagy a fejére esik egy tégla vagy akármi, mittomén. Remélem, hamar elmúlik ez az őrület. Vagy ez már a korral jár?
Az utolsó szabad nyaram. Tudom, nagy luxus, de úgy döntöttem, most utoljára még megérdemlem, lesz úgyis elég még utána, amit végigdolgozhatok. Plusz nem kaptam nyári melót.
Viszont ha már van szabadidőm, többet akarok mozogni. Pl elhoztam a biciklimet Csepelről, bár az első útján anyám alatt defektett kapott, szal várhatok a szerelésére, hogy használhassam is, de rajta vagyok. Ezen kívül is szándékszom lépéseket tenni az alakom a bikiniszezonra alakítása ügyében, de nem árulom el, mit, nehogy elkiabáljam;o)
A múlt héten egyedül voltam itthon. Jobban mondva kettesben a Tobival. Egész jól megvoltunk. Csak egyetlen növény volt a hét áldozata. De nem tehetek róla, sosem volt növényem és elfelejtettem locsolni. Anya szólt, de csak egyszer és kiment a fejemből... De ezen kívül nem volt gond. Kitakarítottam a fürdőszobát, amit csak az tud igazán értékelni, aki járt már nálunk, és látta milyen volt. Ezen kívül a konyha részleg is csilivili lett a héten. Na persze rajtam kívült ez nem sok embert dobott fel. Mert aki mittomén mióta azzal szekál, hogy takarítsak, az annyit bírt hozzáfűzni, hogy mi az, hogy nem csináltam meg még ezt meg ezt meg ezt is. Jellemző. Így legyen az embernek kedve hozzá. Nna mindegy.
Ez a fejhangú sikítás a közelgő vizsgáimnak szól. Ez a rész a legrosszabb, inkább lennék már bent a teremben és kínlódnám ki magamból a válaszokat, hogy aztán túl legyek rajta, minthogy még x napig itthon szenvedjek, és ne csinálhassam, amihez valójában kedvem lenne. Tele a hócipőm az egésszel. Már csak azért szurkolok, hogy ne bukjak. Azzal máris teljesíteném a kétéves tervet, és minden ami afölött van, az már ajándék. Lesz, ha lesz. Végülis a remény hal meg utoljára...
- Az álom olyan valóság, amire csak te emlékszel - 
