2010. szeptember 11., szombat

Vigyázz mit kívánsz  07.08.


Pár napja, még az előző hajón beszélgettem valakivel, aki mondta, hogy ő bizony nem bír 6-8 óránál többet aludni, ha hagyják, akkor se, kidebja az ágy. Én mondtam, hogy örüljön neki, mert ő utána viszont nem álmos, nincs is szüksége többre. Bezzeg én, bírok aludni, rosszabb napjaimon, ha igazán kimerültem, akár 16 órát, de 14et lazán. És minimum 10 kell, hogy ne legyek álmos. Mondtam, hogy irígylem, bár nekem sem kéne annyi alvás.
Talán nem kellett volna.
Már vagy egy hónapja rémálmaim vannak. Szinte minden alkalommal. Ami azért fura, mert mióta az eszemet tudom, sosem volt pár napnál hosszabb ideig rémálmos éjszakám, és az sem túl gyakran, talán ha egyszer-kétszer évente, vagy annyi se.
Először azt hittem, majd elmúlik. De nem múlik, sőt egyre rosszabb. Sokszor nem is emlékszem, mit álmodtam, csak azzal a furcsa, rémálom utáni nyomással a mellkasomban ébredek. A baj csak az, hogy így 20 óra alvás sem pihentet jobban, mint 4. Sokszor nem bírok elaludni, bár álmosnak érzem magam, máskor felébredni nem bírok, de a lényeg azzal, ugyanúgy vagyok előtte, mint utána. Állandó, se álmos, se éber állapotban vagyok. Inkább lenne úgy, mint régen... Nyugodt álom, mégha több álmos ébrenléttel is.

(Persze, tudom, de legalább is gondolom, mitől van. De sajnos az okozóján nem segíthetek érdemben január előtt. Szóval hosszú öt hónap elé nézek, ha nem életem leghosszabbja elé...)

Otthon, édes otthon

Végre, nagy nehezen a hazafeletartó vonaton ülök Bécsből kifelemenet. Természetesen ez sem ment olyan egyszerűen. Mielőtt megvettem a jegyet még három nappal ezelőtt, felhívtam a manageremet, hogy ekkorra szól, megvehetem-e. Mondta, hogy persze. Tegnap mondom, hogy akkor reggel, olyan 8 körül lépek majd le, mert a vonat 9:24kor indul és nem akarok rohanni, meg egyéb dolgom is volt még előtte. Erre reggel felébredek fél 8kor, kinézek és még bőven megyünk. Kiugrom az ágyból, irány a messroom, daily program, hánykor érkezünk. Persze nincs benne. Viszont ott a másodkapitány, kérdezem, mikor érünk oda kb. Azt mondja, hááát olyan 10 körül. Ok, szívroham megvolt, kérdezem, ki tudok-e szállni valahol előbb. A regensburgi locknál (magyarul azt hiszem ezt hívják vízlépcsőnek). Rohanás a kapitányhoz megkérdezni. megőszültem, mire kiderült, hogy ki tudok szállni. Ok, taxi, állomás, vonat elér. Tökély. Linzben át kell szállni. Nézem a programot, Bécsbe megy a vonat, ott ugyanazt a BPre menő vonatot írja csatlakozásnak. De mondom, ha a jegyre linzi átszállás van írva, inkább átszállok, biztos, ami tuti. A második vonaton persze nem volt ülőhely, álló is alig. Végül a lépcsőre telepedtem le, olvasgattam egy kicsit (Arundhati Roy - God of small things - olyan, mint amikor Givel beszélgetünk, egy fél történet most, majd a másik fele két órával és négy fél történettel később, kissé több összpontosítást igényel, mint egy átlag könyv). Majd jön az kalauz. Elkezd németül magyarázni vmit. English? Hát, hogy Bécsben lecserélik a vonatot, szóval át kell szállni... De legalább most van ülőhely, sőt még asztal és konnektor is, szóval nem panaszkodhatok :)


Folyt.

Miután teljes egy hetet otthon voltam, már szálltam is vissza a Sapphire-re, szerencsére legalább Budapesten. Eredetileg két hét lett volna a szünetem, de a másik recepciós lány felmondott, és megkérdezték, hogy akkor maradnék-e még két hetet. Mondtam, hogy ha már megvettem a jegyet, meg rákészültem meg minden, akkor azért hazamennék, de egye fene, visszajövök egy hét múlva. Ez több szempontból is jó volt mindenkinek. Nekem, mert legalább egy kicsi szabim volt, viszont így ugye több pénzt keresek, plusz a kedvenc manageremmel dolgoztam az elmúlt héten, Katjaval. Végül 9napot maradtam, mert senkit nem küldtek a megüresedett helyre. Vagyis most csak egy recepciós van. Ami annyi nem jó. Mivel több területen is kevesebb ember dolgozik, így Katja marad valószínűleg a recepción. Bár igazság szerint kíváncsi leszek, mert ő nem az a fajta manager, aki állandóan a recepción lenne amúgy sem. Pont a másik manager, Isabella ellentéte. Ugyanakkor, ha valaki egész szezonban vele dolgozik, az a végére szerintem az egyik legjobb recepcióssá válhat, egyszerűen azért, mert mindent megtanul, sok olyat is, amiért mások a managert hívnák, holott nem feltétlenül szükséges. Én személy szerint nem szeretem, hogy csomó mindenért a főnököt kell ugrasztani. Van, amihez érthető okoból ő kell, de sok mindenhez nem. És mégis.
Na mindegy, szóval 9 nap után ma ismét utaztam egy keveset. A hajó Linzben állt, reggel indultam onnan, olyan 9-fél10 fele. Linz-Bécs vonattal. (Katja nézett nekem, de két átszállásos volt, a reptérig, én meg néztem magamnak átszállás nélkül, de a városba. Gondoltam, ami arra megy, megáll a reptéren is. Hát egy frászt. Majd frászt kaptam, amikor erre rájöttem, de akkor már mindegy volt. Végül a reptéri bussza simán kiértem időben, sőt. És csodák csodájára a bécsi reptéren van ingyenes net! :))
Bécs-Zürich-Lyon, Swiss repcsi. Lyon airport-vonatállomás, Rhoneexpress vonat. Onnan épp most ülök az Arles felé robogó vonaton. Este 10 után már meg is fogok érkenzni. Már megint egy teljes nap utazás. De legalább nem kellett seol le vagy fel ugrálnom. Legalább is egyelőre ;)

Egyébként ez a vonat iszonyú. Van vagy negyven fok, kint kb 20-25, de az ablakokat persze nem lehet kinyitni... Ráadásul álmosít is ez a meleg, amúgy is fáradt vagyok, de nem alhatok el, mert nem a végállomásig megyek...

pamacska | 14:39