2010. július 11., vasárnap

visszamenőleg

Bevezetés   

Naszóval. Most, hogy végre van egy kis időm, meló előtt-után, gondoltam, lassanként elkezdem bepótolni a (nemkicsit) elmaradt blogbejegyzéseket. Persze internetet találni már nem olyan egyszerű, itt Dél-Franciaországban, szóval posztolok, amikor tudok...

Igen egyszerű, kényelmi szempontokat követve a legkevésbe sem időrendben fogok haladni, mivel azt írom le először, ami időben közelebb van (arra még emlékszem felkiáltással ;)), és haladok időrendben visszafelé, csak hogy ha valami érdekes történik velem a jelenben, akkor azt meg majd közbeszúrom. De mivel a bejegyzéseket időrendben menti a freeblog, az egész fordul majd mégegyet. Szóval kihívás annak aki lineárisan át szeretné látni az eseményeket, de azért remélem, lesz, aki elolvassa. Segítségképpen melléírom a keletkezés dátumát.


Francia sanzon   04.07.

Most épp egy kis francia falucskában vagyunk, a neve Trevaux (azt hiszem így írják). Egyelőre még nem jutottam ki, talán majd holnap, de azt mondják, tényleg csöpp, pár utca az egész. Majd írok róla, ha kijutok és érdemes. Tergnap, júl 3-án, Lyonban szálltam fel a hajóra. Új hely, új szokások, újra meg kell tanulnom sok mindent, no de.. gyakorlat teszi.  A cím onnan jött, hogy nemrég fejeződött be a mai szórakoztató program, ami egy gitáros és egy énekesnő produkciója volt. Főként jazz és jellegzetes francia dalok voltak a repertoárban, de a nőnek oolyaan hangja van, de olyan, hogy az valami elképesztően jó.

Tegnap ki tudtam menni úgy fél órára Lyonban. Fél óra nem sok, a városból többet láttam, amíg a reptérről a hajóhoz értem. De ennyi is elég volt, hogy imádjam. Ha módom lesz rá, kiköltözöm ide, az biztos, legalább egy időre. Több szempontból hasonlít Budapestre. A folyó két oldalán fekszik (igazából két folyó, a Rajna és a Szajna két oldalán). Az épületek szépek, ránézésre hasonló stílus, bár itt már megjelennek a tényleg hatalmas, többnyire üvegépületek. (De most ne a Kálvin téri üvegborzalomra gondoljunk, ezek még jól is néznek ki.) A folyó gyönyörű, zöldeskék színű, mint általában inkább a tengerek szoktak lenni. Nem tudom, mennyire tiszta, de abszolút annak tűnik.

Régen nem szerettem a francia nyelvet, de tavaly Le Grand Motte-ban rájöttem, hogy az élőnyelv egészen más hangzású, mint amivel én azelőtt a franciát azonosítottam. Mostmár kifejezetten szeretem, sőt meg is szeretném tanulni, el is kezdtem már. Eddig egy leckén jutottam nem is igazán át, és sajnos a könyv túl nagy és nehéz volt, hogy magammal hozhassam. Ám ez az egy lecke szerencsémre pont létfontosságú információkat tartalmazott. Úgyismint a dans "szó", ami a -ban, -ben megfelelője. Ez a lyoni reptéren vált érdekessé, amikor a belvárosba menő buszt kerestem. Egy dolgozó megmondta ugyan honnan indul, de ott épp fel volt túrva. De legalább tudtam, hogy nagyjából honnan. Ott akkor várakozó álláspontra helyezkedtem. Aztán felfedeztem egy kiírást. Persze fhransziájul. Mivel írásban egészen hasonlít a spanyolra, annyit ki tudtam bogozni belőle, hogy a belvárosi busz jegyéről volt szó, hogy hol kell megvenni. És oda bizony az volt írva, hogy dans le terminal. Vagyis ugye bent, a terminálon belül. Na, siettem is be megvenni, épp időben, mert mire kiértem, a busz ott állt, egy állással arréb, és mire fölszálltam, már indult is. Szóval hasznát vettem annak az egy leckének is :)


Basszus   07.07.

Mielőtt eljöttem, direkt elmentem fogorvoshoz. Mert hogy egy fogam letört még Chilében, elmentem megcsináltatni meg megnézetni egy másikat is. Fájni egyik sem fájt. Elmegyek, várok csomót. Bejutok, röntgen, doki nézegeti, majd közli, hogy az a kettő még bírja, de az egyik mellette lévő, csoda még nem fáj, és ha nem csinálja meg, majd fog nemsokára, nem kicsit. Mondom, egye fene, inkább, mint, hogy a hajón jöjjön elő. Meg is csinálta, gyökérkezelés meg minden... Hát nem elkezdett ma reggel fájni?! Remélem, abbahagyja, mert a fogorvos itt még drágább és azt sem tudom, benne van-e a biztosításomban, bár talán, de akkor is,  előbb nekem kell kifizetni. Arról nem is beszélve, hogy mennyire idegesítő az egész. Még jó, hogy direkt elmentem fogorvoshoz...

Hajós meló

Szóval az úgy volt... Már régóta játszottam a gondolattal, hogy hajóra megyek dolgozni, márcsak a fizetés miatt is, az meg, hogy közben világot is látok, csak óriási plusz. Az ötlet még akkor jött, mikor az első munkahelyemről kirúgtak, ők mondták, hogy ha tehetem, menjek külföldre vagy próbáljam meg a hajós melót. Nos megfogadtam a tanácsot, kimentem Chilébe. Ott egy szerencsétlen esemény lökött még inkább affelé, hogy megpróbáljam (erről bővebben később). Mikor hazajöttem, neki is láttam, infogyűjtés netről, ismerősöktől, ilyesmi. Anya, szokásos optimizmussal mondta, hogy tudjam le hamar a jelentkezgetést, és álljak neki rendes munkát is keresni, mert úgysem valószínű, hogy összejön. Szóval hazaértem máj 25-én csütörtökön és hétfőn már mentem is felkeresni az ügynökségeket, amiket a neten találtam, szám szerint négyet. Ebből kettőhöz be is jutottam, a Crew agencyhez, a MOMban és a GMNhez a Ferencieken. A Dunarapszódia zárva volt, az Effective Training Centert pedig nem találtam a megadott címen. Ezzel végső soron le is tudtam, mert mindenhol azzal kezdték, hogy szezon közepe van és amúgy is kevés az angolos hajó, milyen kár, hogy nem beszélek németül. Erre szerdán hív a GMNből a pasi, hogy: Akkor holnap be tudsz szállni?
Mondtam, hogy persze. De akkor jött Anya és rámutatott, hogy mivel előbb én fizetek (70et a GMNnek), hogy dolgozhassak, így jobb lenne előbb lekáderezni a céget. Csakhogy a fórumokon az ügynökségek neve csak igen ritkán hangzik el. Pedig az az egyik legfontosabb info és csak utána a hajó. De szerencsére minden jól sült el. Anya még arra is rávette az ügynököt, hogy csak a felét fizette előre, a másik felét, amikor már a kezemben volt a szerződés.

Elsőnek a Swiss Sapphire nevű hajón voltam. A csapat tök jó volt, a Hotel Manager Isabella, egy jófej osztrák nő. Igazából még a magyarok voltak olyanok, hogy az jutott eszembe, mikor anno, még a gimiben, Ofő felolvasott nekünk egy tanmesét. Arról, amikor a tömegnek választania kellett három bűnös közül, hogy kit engedjenek el. És egyenként mind Jézust mondták, de együtt az valahogy Barabásnak hangzott. Ami ránk nézve azt jelentette, hogy egyénként mind jók vagyunk, csak együtt bűnrosszak. Hár ez jutott ott is eszembe. Ha egyenként beszélt velük az ember, mind normálisak voltak, csak együtt... mondjuk úgy, túl sok. Nekem.
De ezt leszámítva jó volt. Sokat tanultam. Ami fontos, mert pozíciómat tekintve ún. recepciós jumper vagyok, ami annyit jelent, hogy mindig arra a hajóra megyek, ahol valamelyik recepciós szabadságon van. Ez vlgső soron egész jó, mert minden hajü egy új kezdet, még akkor is, ha már jártál ott.
Mondjuk az első út nem sokáig jutott, a vízállás miatt Komáromnál vesztegeltünk jópár napot. De aztán továbbmentünk felfele. Ennek köszönhetően mondjuk lemaradtam a Maxence workshopról, de hát, vmit vmiért... Mert így viszont lesz pénzem akár külföldi workshopokra is kimenni.


Hard work    10.07

Duplán is.
Egyrészt mert heti hét nap, pihenő nincs és ha valaki a partra is ki akar jutni néha, akkor nem sok idő marad a pihenésre. Recepciósként a munkaórák még rendben is vannak, normális esetben olyan 9 óra naponta. Kivétel a changing day, amikor nagyjából 12 óra, de ez csak egy-két hetente egyszer van.
Másrészt, mert a jelenlegi munkatársam, egy bolgár lány, igazi rémálom. Tipikus fontoska, aki persze meg akarja mutatni mindenkinek, hogy ő jobban tudja, és nélküle az egész hajó szétesne darabokra. Ezzel csak az a baj, hogy az egyetlen dolog, ami nála hiánycikk, az az ún. józan paraszti ész. Szóval elég nehéz így dolgozni. Nem azt mondom, hogy én vagyok az etalon, épp ez az. Azt reméltem, hogy tanulhatok vmit itt. Bár mondjuk az épp itt lévő hotel manager jumper, Katja, aki amúgy német, nagyon rendes, és igyekszik megmutatni, ami épp belefér, vagy, amire épp szükség van. Egyébként fontoskáról elég sokat elmond, hogy kb három hónapja van itt, de már három pasival szűrte össze a levet, és mit ad isten, valahogy mindig a ranglétrán következő az új áldozat. Jelenleg a cheffel van, aki egy gömbtestalkatű, rusnya sárgára festett hajú német pasas. De nem sokára megjön az ő főnöke, gondolom, akkor váltás lesz... Az egészben  csak az a szánalszépeketmas, hogy egyikükm sem tudja őt feljebb emelni, vagy bármitől "megvédeni". Azt csak az állandó hotel manager tudná, de ő sajna (már fontoska szempontjából), a másik recepciós lány férje.
Erre a hajóra majd szemptemberben jövök legközelebbegy hónapra, de úgy hallottam, ő pont előtte távozik majd. Őszintén szólva remélem, mert ez az előttem álló egy hét is rémesen hosszú lesz így, hátmég egy egész hónap.

De a munkát magát élvezem, bírom az amcsi turistákat. Meg úgy általában az embereket, szóval most először jól érzem magam abban, amit csinálok. És még meg is fizetik. Ahhoz képest, ahány éves vagyok, ez nem is rossz... :)

Az elmúlt héten nem sokat jutottam partra. Egy fél óra itt, egy óra ott, de több mint a semmi, szépeket láttam, van még egy hetem és szeptemberben lesz még egy egész hónapom alaposabban körülnézni.

pamacska | 22:06