- Az álom olyan valóság, amire csak te emlékszel -

Szabadidő  19.07.

Fura, de jó érzés, ha szabadidőd van egy hajón. Az első napot gyakorlatilag végigaludtam, ami már nagyon kellett. Ma már kicsit ki is jutottam, Kölnben. Igazság szerint nem különösebben érdekelnek az európai városok (kivétel Franciaország és talán London, de ott még nem voltam). Most a vonatállomásig jutottam, ami egyébként egész központi helyen van. Azért addig, mert a szobatársaim, akikkel mentem, oda igyekeztek McDonaldsos shakért meg Starbucks kávéért. A nap további részét olvasással töltöttem. Már naaagyon rég nem jutottam könyvhöz, így most kiélveztem. Egy nap alatt kivégeztem Beht Gutcheon - More than you know című könyvét. Modndjuk úgy, hogy érdekes volt. Két szálon futott a történet és ott sem mindig lineárisan, szóval kissé komplikált volt követni. Én személy szerint amúgy sem szeretem az elejétől a végéig több szálon futó történeteket. De mindenképpen megérte elolvasni. Volt benne egy rész, amit ki is írtam:

"-I had supper with the Indians, and later we went swimming at Friend's Pond.
-And that made you realize right then that you had to marry me?
-Yes. It was the moon. The water was so warm, and there was a silver ribbon across it that led right to the moon. I wanted you to see it.
I understood. I wanted him to see everything beautiful I saw. I wanted him right beside me, to share everything good."

pamacska | 22:10

Ilyen az én szerencsém     18.07.

Nem vagyok az a nagy shoppingolós fajta. Aki ismer az tudja. Ha veszek, akkor is használtat általában, vagy hűdeolcsót. De gondoltam, végülis Franciaországban vagyok, ami híres a divatjáról meg arról, hogy az embereknek "saját" öltözködési stílusa van. Szóval, gondotam, legalább körülnézek, hátha találok vmit. Avignon túl drága volt az én ízlésemnek, és különben is csak későn jutottam ki. Viszont Vienne egész helyes kis városka, szóval mikor megérkeztünk, kimentem körülnézni ruhaügyben. Már késő volt, fél tíz, szóval már minden zárva volt. Viszont az egyik kirakatban megláttam egy gyönyörű ruhát. Se nem utcai, se nem alkalmi, valami a kettő között, különleges, otthon nem igen láttam ilyesmit, az ára is korrekt, csak 16 euró, úgy 5ezer Ft. A boltba benézve több olyat is láttam, ami jónak nézett ki, talán még mást is találhatok. Na mondom holnap délelőtt visszajövök még mielőtt kifut a hajó. Igaz, hogy reggeli "szolgálatban" voltam, de a HM (Hotel Manager-a főnök) egy aranyos német nő, Katja, aki amúgy maga is jumper, mindig rendes, biztos kienged. Csak egy dologgal nem számoltam. Mégpedig azzal, hogy másnap július 14-e volt. Vagyis nemzeti ünnep. Vagyis minden zárva, kivéve az éttermeket. Ilyen az én szerencsém. Azért egy fotót csak készítettem róla:

(Próbáltam elforgatni, de ez az elmebajos linux, ami a gépemen van, nem hajalnadó rá... Persze xp felrakni meg nem tudok, mert a közepén kékhalálos lesz. Ha valaki tudja a megoldást, pls...)

Fogas kérdés

Mielőtt előtt eljöttem a hajóra, két hétig otthon voltam, a végén vég a fogorvoshoz is eljutottam. Mentem volna én előbb is, de az egész APEH-OEP kérdés olyan fene bonyolult, hogy csak a legvégére derült ki, mit is kéne csinálnom, hogy fizethetssem a tb-t és mehessek orvoshoz, és az is csak akkor derült ki, hogy már egy hete is nyugodtan elmehettem volna. És egyáltalán az egész kijelentkezés tök felesleges volt. Na mindegy. Szóval elmentem fogorvoshoz, márcsak azért is, mert még Chilében egyik reggel csak úgy letört az egyik fogamból egy jelentős darab. Elmentem ugyan vele fogorvoshoz, de azt mondta, hogy a baj nagyobb, gyökerkezelés kell neki. Ez viszont csak alig pár héttel a hazajövetelem előtt történt. Szóval inkább csak beletett egy ideiglenes tömést, hogy nagyobb baj ne legyen, aztán mondta, hogy majd otthon mindenképp menjek el és csináltassam meg. Alig 3 óra várakozás után már be is jutottam a helyi sztk orvoshoz. Csináltatott röntgent. Aztán azt mondja nekem, hogy az a két fog, amit megnézetni mentem, az még rendben is lenne, bírja még. Na de egy másik, hát az teljesen kész, csoda, hogy még nem üvöltök a fájdalomtól. hogy azt meg kell csinálni. Mert ha nem most, akkor majd a hajón jön elő, azt meg nem szeretnénk. Úgyhogy: gyökérkezelés. Nyüszítettem mint egy kutya, még az inyekció ellenére is. De megvolt. Másnap gyökértömés, harmadnap fogtömés, mert az idő szorít. De megvolt.

Második hét a hajón. Annak is a második fele. Tournon. Békésen vacsorázunk. Én spagettit. (Aztán kidobnak többünket az étteremből, mert aznap fél órával előbb volt kaja, csak épp szólni nem szóltak senkinek.) Battyogok vissza a szobámba. Erre érzek valamit a fogaim között, ami kemény, és nem törik. Tapasztalaból már elkezdtem szentségelni. Naná, hogy a fogam tört le. A frissen megcsinált...

Szóval HM megkeres, fogorvos kell, sürgősen. Másnap el is mentem a helyi dokihoz. Aggódtam, mert volt, aki azt mondta, hogy nagyon drága lesz és nem sikerült kideríteni, hogy a biztosításom fedezi-e... De hát, ha muszáj, menni kell. Velem jött a másodkapitány is, mert ő francia, tolmácsra meg szükség van, ha az ember nem beszél franciául. Az asszisztensnő kitöltette a papírokat, vártunk vagy 5-10 percet, majd a doki behívott. De csak engem, mert ő viszont más beszélt angolul. Én mondtam, neki, hogy ugyanolyan ideiglenes tömést kérek, mint a mellette lévő és majd ha egyszer hazajutok, megcsináltatom. Kérdezem, drága lesz-e, azt mondja mosolyogva, á, dehogy. Végül végleges esztétikus tömést rakott be, szépen lecsiszolta, minden tökély. Csak majd egy koronát kell felrakatnom egy-két hónapon belül lehetőleg. Azt mondta, hogy azért tört le, mert a felső fogam túl hosszú, majd ha megyek koronát csináltatni, mondjam meg, hogy csiszolják le. Nekem nem igazán tetszik az ötlet, de majd konzultálok egy fogorvossal, amikor hazamegyek.

Erről jut eszembe. Ismer valaki megbízható, jól dolgozó, nem túl drága magánfogorvost? Vagy ilyen csak a mesékben van? Csak mert a gyerekfogorvosomhoz visszamenni (ahogy eddig tettem) azért talán már nem kéne...


Útvonal


Kissé szét vagyok esve, túl sok bepótolni valóm van, viszont új dolgok tömkelege is történik velem. Most jutott csak eszembe, hogy leírjam, hogy tulajdonképpen merre járok. Szóval júli 3-án érkeztem Lyonba. Onnan egy hét alatt jutottunk le Arles-ig, a következő útvonalon: Lyon-Trevoux, Vienne, Tournon, Viviers, Avigon-Arles. Majd egy hét alatt vissza a Swiss Pearl nevű hajón. Onnan 17-én vonattal mentem Strasbourgba, a Swiss Emeraldra, ahol most is vagyok, még két napig "szabadságon". Szabadságon, mert elvileg csak 20-án kellett volna érkeznem, de mivel nem volt hol maradnom a két időpont között, Katja megbeszélte az itteni HMmel, hogy jöhetek előbb. Először azt mondta, maradjak a Pearlön addig, aminek én nagy örömmel tettem volna eleget, mert kedveltem Katját, és szerettem vele dolgozni. Csakhogy a következő heti vendégek németek lettek volna, én pedig nem beszélek németül, érteni is csak keveset értek, szóval inkább mégse.

pamacska | 22:21

visszamenőleg

Bevezetés   

Naszóval. Most, hogy végre van egy kis időm, meló előtt-után, gondoltam, lassanként elkezdem bepótolni a (nemkicsit) elmaradt blogbejegyzéseket. Persze internetet találni már nem olyan egyszerű, itt Dél-Franciaországban, szóval posztolok, amikor tudok...

Igen egyszerű, kényelmi szempontokat követve a legkevésbe sem időrendben fogok haladni, mivel azt írom le először, ami időben közelebb van (arra még emlékszem felkiáltással ;)), és haladok időrendben visszafelé, csak hogy ha valami érdekes történik velem a jelenben, akkor azt meg majd közbeszúrom. De mivel a bejegyzéseket időrendben menti a freeblog, az egész fordul majd mégegyet. Szóval kihívás annak aki lineárisan át szeretné látni az eseményeket, de azért remélem, lesz, aki elolvassa. Segítségképpen melléírom a keletkezés dátumát.


Francia sanzon   04.07.

Most épp egy kis francia falucskában vagyunk, a neve Trevaux (azt hiszem így írják). Egyelőre még nem jutottam ki, talán majd holnap, de azt mondják, tényleg csöpp, pár utca az egész. Majd írok róla, ha kijutok és érdemes. Tergnap, júl 3-án, Lyonban szálltam fel a hajóra. Új hely, új szokások, újra meg kell tanulnom sok mindent, no de.. gyakorlat teszi.  A cím onnan jött, hogy nemrég fejeződött be a mai szórakoztató program, ami egy gitáros és egy énekesnő produkciója volt. Főként jazz és jellegzetes francia dalok voltak a repertoárban, de a nőnek oolyaan hangja van, de olyan, hogy az valami elképesztően jó.

Tegnap ki tudtam menni úgy fél órára Lyonban. Fél óra nem sok, a városból többet láttam, amíg a reptérről a hajóhoz értem. De ennyi is elég volt, hogy imádjam. Ha módom lesz rá, kiköltözöm ide, az biztos, legalább egy időre. Több szempontból hasonlít Budapestre. A folyó két oldalán fekszik (igazából két folyó, a Rajna és a Szajna két oldalán). Az épületek szépek, ránézésre hasonló stílus, bár itt már megjelennek a tényleg hatalmas, többnyire üvegépületek. (De most ne a Kálvin téri üvegborzalomra gondoljunk, ezek még jól is néznek ki.) A folyó gyönyörű, zöldeskék színű, mint általában inkább a tengerek szoktak lenni. Nem tudom, mennyire tiszta, de abszolút annak tűnik.

Régen nem szerettem a francia nyelvet, de tavaly Le Grand Motte-ban rájöttem, hogy az élőnyelv egészen más hangzású, mint amivel én azelőtt a franciát azonosítottam. Mostmár kifejezetten szeretem, sőt meg is szeretném tanulni, el is kezdtem már. Eddig egy leckén jutottam nem is igazán át, és sajnos a könyv túl nagy és nehéz volt, hogy magammal hozhassam. Ám ez az egy lecke szerencsémre pont létfontosságú információkat tartalmazott. Úgyismint a dans "szó", ami a -ban, -ben megfelelője. Ez a lyoni reptéren vált érdekessé, amikor a belvárosba menő buszt kerestem. Egy dolgozó megmondta ugyan honnan indul, de ott épp fel volt túrva. De legalább tudtam, hogy nagyjából honnan. Ott akkor várakozó álláspontra helyezkedtem. Aztán felfedeztem egy kiírást. Persze fhransziájul. Mivel írásban egészen hasonlít a spanyolra, annyit ki tudtam bogozni belőle, hogy a belvárosi busz jegyéről volt szó, hogy hol kell megvenni. És oda bizony az volt írva, hogy dans le terminal. Vagyis ugye bent, a terminálon belül. Na, siettem is be megvenni, épp időben, mert mire kiértem, a busz ott állt, egy állással arréb, és mire fölszálltam, már indult is. Szóval hasznát vettem annak az egy leckének is :)


Basszus   07.07.

Mielőtt eljöttem, direkt elmentem fogorvoshoz. Mert hogy egy fogam letört még Chilében, elmentem megcsináltatni meg megnézetni egy másikat is. Fájni egyik sem fájt. Elmegyek, várok csomót. Bejutok, röntgen, doki nézegeti, majd közli, hogy az a kettő még bírja, de az egyik mellette lévő, csoda még nem fáj, és ha nem csinálja meg, majd fog nemsokára, nem kicsit. Mondom, egye fene, inkább, mint, hogy a hajón jöjjön elő. Meg is csinálta, gyökérkezelés meg minden... Hát nem elkezdett ma reggel fájni?! Remélem, abbahagyja, mert a fogorvos itt még drágább és azt sem tudom, benne van-e a biztosításomban, bár talán, de akkor is,  előbb nekem kell kifizetni. Arról nem is beszélve, hogy mennyire idegesítő az egész. Még jó, hogy direkt elmentem fogorvoshoz...

Hajós meló

Szóval az úgy volt... Már régóta játszottam a gondolattal, hogy hajóra megyek dolgozni, márcsak a fizetés miatt is, az meg, hogy közben világot is látok, csak óriási plusz. Az ötlet még akkor jött, mikor az első munkahelyemről kirúgtak, ők mondták, hogy ha tehetem, menjek külföldre vagy próbáljam meg a hajós melót. Nos megfogadtam a tanácsot, kimentem Chilébe. Ott egy szerencsétlen esemény lökött még inkább affelé, hogy megpróbáljam (erről bővebben később). Mikor hazajöttem, neki is láttam, infogyűjtés netről, ismerősöktől, ilyesmi. Anya, szokásos optimizmussal mondta, hogy tudjam le hamar a jelentkezgetést, és álljak neki rendes munkát is keresni, mert úgysem valószínű, hogy összejön. Szóval hazaértem máj 25-én csütörtökön és hétfőn már mentem is felkeresni az ügynökségeket, amiket a neten találtam, szám szerint négyet. Ebből kettőhöz be is jutottam, a Crew agencyhez, a MOMban és a GMNhez a Ferencieken. A Dunarapszódia zárva volt, az Effective Training Centert pedig nem találtam a megadott címen. Ezzel végső soron le is tudtam, mert mindenhol azzal kezdték, hogy szezon közepe van és amúgy is kevés az angolos hajó, milyen kár, hogy nem beszélek németül. Erre szerdán hív a GMNből a pasi, hogy: Akkor holnap be tudsz szállni?
Mondtam, hogy persze. De akkor jött Anya és rámutatott, hogy mivel előbb én fizetek (70et a GMNnek), hogy dolgozhassak, így jobb lenne előbb lekáderezni a céget. Csakhogy a fórumokon az ügynökségek neve csak igen ritkán hangzik el. Pedig az az egyik legfontosabb info és csak utána a hajó. De szerencsére minden jól sült el. Anya még arra is rávette az ügynököt, hogy csak a felét fizette előre, a másik felét, amikor már a kezemben volt a szerződés.

Elsőnek a Swiss Sapphire nevű hajón voltam. A csapat tök jó volt, a Hotel Manager Isabella, egy jófej osztrák nő. Igazából még a magyarok voltak olyanok, hogy az jutott eszembe, mikor anno, még a gimiben, Ofő felolvasott nekünk egy tanmesét. Arról, amikor a tömegnek választania kellett három bűnös közül, hogy kit engedjenek el. És egyenként mind Jézust mondták, de együtt az valahogy Barabásnak hangzott. Ami ránk nézve azt jelentette, hogy egyénként mind jók vagyunk, csak együtt bűnrosszak. Hár ez jutott ott is eszembe. Ha egyenként beszélt velük az ember, mind normálisak voltak, csak együtt... mondjuk úgy, túl sok. Nekem.
De ezt leszámítva jó volt. Sokat tanultam. Ami fontos, mert pozíciómat tekintve ún. recepciós jumper vagyok, ami annyit jelent, hogy mindig arra a hajóra megyek, ahol valamelyik recepciós szabadságon van. Ez vlgső soron egész jó, mert minden hajü egy új kezdet, még akkor is, ha már jártál ott.
Mondjuk az első út nem sokáig jutott, a vízállás miatt Komáromnál vesztegeltünk jópár napot. De aztán továbbmentünk felfele. Ennek köszönhetően mondjuk lemaradtam a Maxence workshopról, de hát, vmit vmiért... Mert így viszont lesz pénzem akár külföldi workshopokra is kimenni.


Hard work    10.07

Duplán is.
Egyrészt mert heti hét nap, pihenő nincs és ha valaki a partra is ki akar jutni néha, akkor nem sok idő marad a pihenésre. Recepciósként a munkaórák még rendben is vannak, normális esetben olyan 9 óra naponta. Kivétel a changing day, amikor nagyjából 12 óra, de ez csak egy-két hetente egyszer van.
Másrészt, mert a jelenlegi munkatársam, egy bolgár lány, igazi rémálom. Tipikus fontoska, aki persze meg akarja mutatni mindenkinek, hogy ő jobban tudja, és nélküle az egész hajó szétesne darabokra. Ezzel csak az a baj, hogy az egyetlen dolog, ami nála hiánycikk, az az ún. józan paraszti ész. Szóval elég nehéz így dolgozni. Nem azt mondom, hogy én vagyok az etalon, épp ez az. Azt reméltem, hogy tanulhatok vmit itt. Bár mondjuk az épp itt lévő hotel manager jumper, Katja, aki amúgy német, nagyon rendes, és igyekszik megmutatni, ami épp belefér, vagy, amire épp szükség van. Egyébként fontoskáról elég sokat elmond, hogy kb három hónapja van itt, de már három pasival szűrte össze a levet, és mit ad isten, valahogy mindig a ranglétrán következő az új áldozat. Jelenleg a cheffel van, aki egy gömbtestalkatű, rusnya sárgára festett hajú német pasas. De nem sokára megjön az ő főnöke, gondolom, akkor váltás lesz... Az egészben  csak az a szánalszépeketmas, hogy egyikükm sem tudja őt feljebb emelni, vagy bármitől "megvédeni". Azt csak az állandó hotel manager tudná, de ő sajna (már fontoska szempontjából), a másik recepciós lány férje.
Erre a hajóra majd szemptemberben jövök legközelebbegy hónapra, de úgy hallottam, ő pont előtte távozik majd. Őszintén szólva remélem, mert ez az előttem álló egy hét is rémesen hosszú lesz így, hátmég egy egész hónap.

De a munkát magát élvezem, bírom az amcsi turistákat. Meg úgy általában az embereket, szóval most először jól érzem magam abban, amit csinálok. És még meg is fizetik. Ahhoz képest, ahány éves vagyok, ez nem is rossz... :)

Az elmúlt héten nem sokat jutottam partra. Egy fél óra itt, egy óra ott, de több mint a semmi, szépeket láttam, van még egy hetem és szeptemberben lesz még egy egész hónapom alaposabban körülnézni.

pamacska | 22:06